A cégautóadó és az azzal összefüggő egyes személyi jövedelemadó kérdések 2016.

0

A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) IV. fejezete szabályozza a cégautóadóval kapcsolatos adókötelezettséget. Az ebből származó adóbevétel teljes egészében a központi költségvetést illeti.

A cégautóadót fő szabály szerint negyedévenként önadózással (mely ez esetben adómegállapítási-, adóbevallási- és adóbefizetési kötelezettséget jelent) kell megállapítani a naptári év minden olyan hónapjára, amely(ek)ben az adókötelezettség fennáll(t). A bevallást a negyedévet követő hónap 20. napjáig kell benyújtani az állami adóhatósághoz, az általa rendszeresített nyomtatványon, és ugyaneddig esedékes az adó megfizetése is a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01076167 számú, NAV Cégautóadó bevételi számla elnevezé- sű számlára. Kivételesen az öröklés útján megszerzett személygépkocsi után az adókötelezettséget a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének negyedévét követő hónap 20. napjáig kell teljesí- teni.

A cégautóadó bevallására a 2016. évben – minden adóalany, tehát a magánszemélyek vonatkozásában is – a 1601-es bevallás szolgál.

 

1. Az adó tárgya

A Gjt. szerint a cégautóadót a nem magánszemély tulajdonában álló, belföldi hatósági nyilvántartásba2 vett (magyar rendszámú) személygépkocsi után kell megfizetni. A nem magánszemély tulajdonában álló, külföldi rendszámú, hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi után csak akkor áll fenn a cégautóadó fizetési kötelezettség, ha utána az Sztv. szerinti költséget, ráfordítást számoltak el. A magánszemély tulajdonában álló, akár belföldi, akár külföldi nyilvántartásban szereplő gépkocsi után akkor áll fenn az adókötelezettség, ha utána az Szja tv. szerint tételes költségelszámolási módszerrel költséget, értékcsökkenési leírást (a továbbiakban együtt: költséget) számoltak el.

A cégautóadó szempontjából a tulajdonjoggal esik egy tekintet alá a pénzügyi lízing, illetve a tartós bérleti jogviszony. Tartós bérletbe adott személygépkocsinak minősül az a személygépkocsi, amelyet egy éven túli időszakra vagy határozatlan időre adtak bérbe, feltéve, hogy a bérbe vevő üzembentartói jogát a hatósági nyilvántartásba bejegyezték.

 

A személygépkocsi utáni költségnek, ráfordításnak a személygépkocsi üzemeltetésével közvetlenül összefüggő, kizárólag a személygépkocsi tulajdonlása, használata esetén felmerülő költségek minősülnek. Különösen ide tartozik a személygépkocsi üzemanyag-kenőanyag költsége, az adóéven belül elhasználódó tartalék alkatrészek költsége, a javítás, a karbantartás díja, a személygépkocsi bérleti-, illetve lízingdíja, az értékcsökkenési leírás, a kötelező felelősségbiztosítás, baleseti adó és a casco díja, a gépjárműadó. Tételes költségelszámolás, ha a magánszemély útnyilvántartás alapján a személygépkocsi után a hivatali, üzleti célból megtett utak arányában tételesen számolja el a költségeket. Nem minősül tételes költségelszámolásnak, amikor az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő igazolás nélkül havi 500 kilométer utat számol el átalányban. A költségek tételes elszámolására egyebekben az Szja tv. járművek költségeire vonatkozó szabályai irányadóak.

 

Cégautóadó szempontjából személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű és a gáz- üzemű személygépkocsi, a versenyautó és az önjáró lakóautó is.

 

Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi) is, amelynek a rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakí- tással került sor.

 

Az előzőek alapján tehát a vezetővel együtt több mint nyolc fő szállítására alkalmas (mikrobusz, transzporter, autóbusz), valamint a 2500 kg-ot meghaladó együttes tömegű vegyes használatú tehergépjárművek nem számítanak személygépkocsinak. Tehergépjárműnek szá- mít, ha a járművet gyárilag úgy alakították ki, hogy átalakítva sem alkalmas kettőnél több utas szállítására. Ilyenkor az együttes tömegre vonatkozó feltételt nem kell vizsgálni. Ha azonban a jármű alaptípusa szerint kettőnél több utas szállítására is alkalmas lett volna, akkor a 2500 kg-ot el nem érő együttes tömeg esetén személygépkocsinak minősül abban az esetben is, ha oly módon távolították el például a hátsó üléseket, hogy azokat már utóbb sem lehet visszaszerelni, és ha ennél fogva valójában nem alkalmas már kettőnél több utas szállítására.

 

2. Az adó alanya

Az adóalanyiság fő szabály szerint a tulajdonos személyéhez kapcsolódik kivételekkel. Az adó alanya hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsi esetén a járműnyilvántartás szerint bejegyzett tulajdonos, kivéve, ha a tulajdonos magánszemély, és a személygépkocsi után nem történik költségelszámolás. Ha a személygépkocsinak több tulajdonosa van, akkor a tulajdonosok (mint tulajdonostársak) a tulajdoni hányadaik arányában minősülnek adó- alanynak, azaz a fizetendő cégautóadót a tulajdoni hányadukkal arányosan viselik. Ha a közös tulajdonban levő személygépkocsinak magánszemély és nem magánszemély egyaránt (Országos Járműnyilvántartás szerinti) tulajdonosa, akkor ez a személygépkocsi az adó tárgya és utána adót kell fizetni azzal, hogy a fizetendő adó a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában megoszlik. Fennáll az adókötelezettség akkor is, ha két magánszemély közös (Országos Járműnyilvántartás szerinti) tulajdonában levő személygépkocsi után csak az egyik magánszemély tulajdonos számol el költséget. A cégautóadót a tulajdonostársak ilyenkor is a tulajdoni hányaduknak megfelelően viselik.

 

Ha a hatósági nyilvántartásban szereplő személygépkocsit pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe adják, akkor a lízingbe vevő (és nem a tulajdonos lízingtársaság), illetve a tartós bérletbe vevő az adóalany, szintén kivéve azt az esetet, ha a lízingbe vevő, illetve tartós bérletbe vevő magánszemély, és az általa lízingbe vagy tartós bérletbe vett személygépkocsi után nem történik költségelszámolás. A magyar állam tulajdonában álló, hatósági nyilvántartásba bejegyzett személygépkocsi esetén az adó alanya az a személy vagy szervezet, amely a személygépkocsi vagyonkezelői jogával rendelkezik. Ha a személygépkocsin használati jog is fennáll, akkor az adó alanya a használati jog jogosítottja.

 

Hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi esetén az a személy vagy szervezet lesz az adó alanya, aki/amely a (például külföldön üzembe helyezett) személygépkocsi használata után költséget (az Sztv. szerint költséget, ráfordítást, illetve az Szja tv. szerinti tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást) számol el. Az átalányadózó egyéni vállalkozó és az evás egyéni vállalkozó, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adóját (KATA) választó egyéni vállalkozó, továbbá a fizetővendéglátó tevékenységére tételes átalányadózást alkalmazó magánszemély személygépkocsijára nem vonatkozik a cégautóadó-fizetési kötelezettség, függetlenül attól, hogy a személygépkocsi szerepel-e a magyar hatósági nyilvántartásban vagy sem, esetükben ugyanis nem valósul meg tételes költségelszámolás.

 

A nem magánszemély evaalany, illetve a kisadózó vállalkozások tételes adóját (KATA) választó nem magánszemély

a tulajdonában lévő, az általa pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe vett személygépkocsi után, illetve

a magyar járművekről vezetett hatósági nyilvántartásban nem szereplő (külföldi rendszámú) személygépkocsi után, ha az adózó a Sztv. hatálya alá tartozik (a KATA adózó társas vállalkozás nem tartozik az Sztv. hatálya alá) cégautóadó fizetésére kötelezett, azaz alanya a cégautóadónak.

 

3. Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

A cégautóadót az adóévet képező naptári évben azokra a hónapokra kell megfizetni, amelyekben az adókötelezettség fennállt. A cégautóadó-kötelezettség – más tárgyi adókhoz hasonlóan – az adókötelezettség keletkezése napján kezdődik, és mindaddig fennáll, amíg az adókötelezettség meg nem szűnik a Gjt. 17/C. §-ban említett okok miatt. Az adókötelezettség időbeli terjedelme az adókötelezettség keletkezésének és megszűnésének napja közötti időszakot öleli fel, az adót ezen időszak érintett naptári hónapjai után kell megfizetni.

 

A nem magánszemély tulajdonában álló vagy a nem magánszemély által pénzügyi lízingbe, tartós bérletbe vett, hatósági nyilvántartásban szereplő (tehát magyar rendszámú) személygépkocsi esetén az adókötelezettség a tulajdonszerzés, illetve a pénzügyi lízingbe vétel vagy a tartós bérletbe vétel hónapját követő hónap első napján keletkezik, és annak a hónapnak az utolsó napjáig tart, amelyben a személygépkocsit a tulajdonos elidegeníti (eladja, elajándékozza), illetve a lízingbe adónak vagy tartós bérletbe adónak visszaadja.

 

Ha a hatósági nyilvántartásban szereplő (magyar rendszámú) személygépkocsi magánszemély tulajdonában áll, vagy azt magánszemély vette pénzügyi lízingbe illetve tartós bérletbe, akkor az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után a tulajdonos, illetve a lízingbe vagy tartós bérletbe vevő költséget számolt el. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a magánszemély utoljára számol el költséget.

 

Ha például a magánszemély tulajdonos 2015. decemberben nem, de 2016. január, február és utoljára március hónapra a személygépkocsi után „tételes módszerrel” költséget számol el, akkor a személygépkocsi adóköteles február 1-jétől március utolsó napjáig, azaz két hónapon keresztül. Amennyiben a magánszemély 2016. júniusában mégis számol el költséget a személygépkocsijával kapcsolatosan, akkor 2016. július 1-jétől a cégautóadó-kötelezettség újra kezdődik. Az adóalany – fő szabályként – itt is természetesen mindvégig a tulajdonos.

 

Megszűnik az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján, amelyben a személygépkocsit jogellenesen elidegenítették, vagy amelyben a személygépkocsi megsemmisült. Ha a magánszemély tulajdonos, pénzügyi lízingbe, tartós bérletbe vevő a személygépkocsi használatát ellenérték fejében nem magánszemélynek engedi át, akkor az adókötelezettség a személygépkocsi használatra való átengedését követő hónap első napján keletkezik. Az adó- kötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsira vonatkozó bérleti jogviszony megszűnik.

 

Ha a személygépkocsi használatának átengedése – bárki számára – ingyenesen vagy másik magánszemély részére ellenérték fejében történik, és a költséget a személygépkocsi után nem a magánszemély tulajdonos, illetve pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe vevő számolja el, akkor az adókötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hó- napban a költségelszámolás ténylegesen megtörtént.

 

Ha a személygépkocsi után a költséget nem a magánszemély tulajdonos, illetve a pénzügyi lízingbe vagy tartós bérletbe vevő számolja el, akkor a költség első ízben való elszámolásának tényéről és időpontjáról a használó – ezen időpontot követő 8 napon belül – a tulajdonost, illetve pénzügyi lízingbe, tartós bérletbe vevőt köteles írásban értesíteni. Ha ezt a nyilatkozattételt elmulasztja, akkor egy esetleges adóvizsgálat által megállapított adóhiányt a használó köteles megfizetni.

Arra az esetre, ha a költséget magánszemély számolja el, a Gjt. 17/C. §-a meghatározza a költség elszámolásának napját. Így a költség elszámolásának napja

az a nap, amely napon a költségről szóló bizonylatot kiállították, vagy

amely napot az útnyilvántartásba a gépjármű használatával összefüggésben bejegyeztek,

értékcsökkenési leírás elszámolása esetén – ha az átalányban történik – a személygépkocsi használatbavételének napja,

egyébként az értékcsökkenési leírás megkezdésétől a teljes leírásig terjedő időszak minden hónapjának első napja.

 

A költség, ráfordítás Sztv. szerint történő elszámolása miatt keletkező adókötelezettség szempontjából a költség elszámolásának napját a számviteli szabályok alkalmazásával kell meghatározni. A hatósági nyilvántartásban nem szereplő (külföldi rendszámú) személygépkocsi után az adó- kötelezettség annak a hónapnak az első napján keletkezik, amelyet megelőző hónapban a személygépkocsi után költséget számoltak el. Az adókötelezettség annak a hónapnak az utolsó napján szűnik meg, amelyben a személygépkocsi után a tulajdonos vagy a használó utoljára számolt el költséget.

 

A kifizető által a magánszemély tulajdonában levő személygépkocsi hivatalos használatára tekintettel kifizetett, és személyi jellegű egyéb ráfordításként elszámolt költségtérítés sem a kifizetőnél, sem a magánszemélynél nem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget, feltéve, hogy a magánszemély nem számol el tételesen személygépjármű-használattal kapcsolatos költséget.

 

Nem keletkeztet cégautóadó-fizetési kötelezettséget az sem, ha a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi után kizárólag a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kifizetett összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket.14 Az Szja tv. 3. számú mellékletének II. pontja szerint az Szja tv.-ben elismert költségek esetében, ha jogszabály (törvény vagy kormányrendelet) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett, a jogszabályban meghatározott mértékig, igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül (a téma szempontjából frekventáltan) a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett kilométer-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg.

 

A kiküldetési rendelvény alapján bevételnek nem számító költségtérítésben figyelembe vett futásteljesítményt az egyébként kötelezően vezetett útnyilvántartásban nem lehet hivatali (üzleti) utazásnak tekinteni.

 

A kiküldetési rendelvényt a kifizetőnek két példányban kell kiállítania: az eredeti példányt a kifizetőnek, a másolatát a magánszemélynek kell az adó megállapításához való jog elévüléséig (a vonatkozó rendelkezések betartása mellett) megőriznie. A bizonylaton fel kell tüntetni a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányát, típusát, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás célját, időtartamát, útvonalát, futásteljesítményét, az utazás költségtérítését, az élelmezési költségtérítést. A költségtérítések kiszámításához szükséges adatokat (az üzemanyag-fogyasztási normát, az üzemanyagárat stb.) is rögzíteni kell.

 

2015-től elektronikusan is lehet kiküldetési rendelvényt kiállítani.

Amennyiben a kiküldetési rendelvény alapján kifizetett költségtérítés összege meghaladja a jogszabályban meghatározott igazolás nélkül elszámolható mértéket, akkor a kifizető – ha a magánszemély nem nyilatkozik a költségelszámolási szándékáról – a kifizetéskor a bevételnek nem számító részt meghaladó többlettérítésből az adott jogviszonyból származó bevételre vonatkozó általános szabályok szerint személyi jövedelemadó előleget von. Ilyenkor (feltéve, hogy a magánszemély később sem számol el tételesen költséget) a magánszemélynek nem keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettsége. Ha az előzőek szerint kifizetett és igazolt bevételével szemben a magánszemély utóbb (az adóbevallásban) mégis tételes költségelszámolással állapítja meg a kapott költségtérítés jövedelemtartalmát, akkor emiatt utólagosan és visszamenőlegesen keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettsége minden olyan hónapra, amelyet a költségelszámolás érint, de ezt már csak késedelmi pótlékkal növelten tudja teljesíteni.

 

Nincs akadálya annak sem, hogy a magánszemély a kifizetéskor az adóelőleg-levonásra vonatkozó rendelkezések szerint költségelszámolásra vonatkozó olyan nyilatkozatot adjon a kifizetőnek, miszerint a kapott bevétellel, mint költségtérítéssel szemben részben vagy egészben útnyilvántartás és az igazolt kiadásai alapján tételesen kívánja elszámolni a költségeit, mert például több igazolt kiadása lesz, mint az igazolás nélkül elismert költség. Ekkor a kifizetőnek – miként bármely, nem kiküldetési rendelvény alapján kifizetett költségtérítés (költségátalány) esetében – csak a nyilatkozat szerint elszámolni kívánt összeget meghaladó bevételrészből kell adóelőleget levonnia. Ebben az esetben a magánszemély önadózó lesz, 1453-as bevallást kell benyújtania, melyben a teljes költségtérítést a bevételei között szerepeltetnie kell, és abból az elismert költségek levonhatók. Továbbá cégautóadót is fizetnie kell azokra a hónapokra, amelyekben tételesen költséget számolt el.

 

Nem keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettség akkor sem, amikor költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is) a munkában töltött napokra, vagy a hazautazásra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembe vételével kilométerenként 9 forintot kap a magánszemély.

Ha a magánszemély 9 Ft-ot meghaladó költségtérítést kap, akkor a 9 Ft-ot meghaladó költségtérítésrész munkaviszonyból származó jövedelemnek (ezen belül bérnek) minősül, amellyel szemben költség nem számolható el, így többlet-költségtérítéssel kapcsolatosan cégautóadó-fizetési kötelezettség sem keletkezik.

 

A 124/1994. (IX. 15.) Korm. rendelet (kormányrendelet) 1. §-ának (1) bekezdése alapján a járművezető-képzési tevékenységet folytató munkáltató, valamint a járművezető-képző tevékenységet folytató társaság a járművezető-képzésben közreműködő – vele munkaviszonyban, illetve tagsági viszonyban álló – szakoktatójának a saját tulajdonú járműve gyakorlati oktatási célú használatáért a kormányrendeletben meghatározott költségtérítést fizetheti. A járművezető-oktató saját járműve oktatási célú használatáért kizárólag a kormányrendelet szerinti költségtérítést, azaz a külön jogszabályban meghatározott üzemanyagfelhasználási ellenérték és a kormányrendeletben szereplő táblázat szerinti költség összegében megállapított költségtérítést vehet igénybe.

 

Tekintve, hogy az oktatási tevékenységet munkavállalói vagy vállalkozási jogviszonyban ellátó oktatók mindezek alapján – a járművezető oktatással összefüggésben – tételes költségelszámolással a személygépkocsijuk után költséget nem számolnak el, ezen személygépkocsit cégautóadó-fizetési kötelezettség nem terheli abban az esetben, ha a jármű után a kormányrendeletben szabályozott „átalányon” túl egyéb költséget senki (sem a jármű tulajdonosa, sem annak használója) nem számol el. Az előzőekben leírtakat összefoglalva: minden esetben meg kell fizetni a cégautóadót, ha a magyar rendszámú (nem mentes) személygépkocsi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet tulajdonában áll, függetlenül attól, hogy költséget számol-e el azzal kapcsolatosan, vagy sem. Minden más esetben (a törvény szerinti mentességekre is figyelemmel) csak akkor keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettség, ha a személygépkocsi után az Szja tv., vagy az Sztv. alapján költségelszámolás történt.

 

4. Adómentesség

Mentes az adó alól a különös méltánylást érdemlő személygépkocsi is, a következők szerint:

a) amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló jogszabály előírásainak megfelelően megkülönböztető jelzést adó készülékkel szereltek fel;

b) amelyet az egyházi jogi személy elsődlegesen vallási vagy azzal közvetlenül összefüggő más tevékenysége ellátásához üzemeltet;

c) amelyet a személygépkocsi kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó személy vagy szervezet kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be;

d) amely kizárólag halottszállításra szolgál;

e) amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló jogszabályban meghatározott célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából, gazdálkodásából – az összes körülmény figyelembevételével – egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik;

f) amelyet kizárólag az egészségbiztosítási szerv által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az egészségügyi államigazgatási szerv törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;

g) amely külön jogszabály szerint haditechnikai terméknek minősül, és amelyet a Magyar Honvédség Magyarország függetlenségének, területi épségének, nemzetközi szerződésekben rögzített határainak, lakosságának és anyagi javainak védelme érdekében üzemeltetett;

h) amely törvényes öröklés eredményeként a magyar állam tulajdonában áll, azon hó- nap utolsó napjáig, melyben a személygépkocsi vagyonkezelői vagy használati jogát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. más személynek vagy szervezetnek nem adja át.

 

5. Az adó mértéke

Az adó havi mértéke személygépkocsinként, a személygépkocsi kW-ban kifejezett teljesítménye és környezetvédelmi osztály-jelzése alapján a következő:

gépjármű hajtómotorjának

teljesítménye

(kW)

Környezetvédelmi osztály-jelzés

0”-„4” osztályjelzések esetén

6”-„10” osztályjelzések esetén

5”; „14-15” osztályjelzések

esetén

0-50

16 500 Ft

8 800 Ft

7 700 Ft

51-90

22 000 Ft

11 000 Ft

8 800 Ft

91-120

33 000 Ft

22 000 Ft

11 000 Ft

120 felett

44 000 Ft

33 000 Ft

22 000 Ft

6. A kétszeres adózás kizárása

A negyedévre fizetendő cégautóadóból levonható a személygépkocsi után az adóalany terhére az önkormányzati adóhatóság által megállapított gépjárműadó a negyedév azon hónapjaira, amelyben a személygépkocsi utáni cégautóadó-, gépjárműadó-kötelezettsége egyaránt fennállt, feltéve, hogy az adóalany a gépjárműadó fizetési kötelezettségének határidőben eleget tett.

 

Ha a két adó megfizetésére két különböző személy kötelezett, akkor a levonás nem érvényesíthető. A fenti rendelkezés értelmében a gépjárműadó cégautóadóba történő beszámítása csak a két feltétel együttes megvalósulása esetén lehetséges. Tehát az adóalany az általa megfizetett gépjárműadót csak azon hónapokra eső cégautóadóból vonhatja le, amely hónapokban az adókötelezettsége ugyanazon gépjármű vonatkozásában mindkét adónemben fennállt. Másrészt a levonhatósághoz az is szükséges, hogy gépjárműadó fizetési kötelezettségének az adóalany határidőben eleget tegyen. Ez utóbbi feltétel jogszabályba iktatásával a törvény csak azokat az adózókat kívánja preferálni, akik adókötelezettségüknek a törvényi határidő betartásával, jogszerűen tesznek eleget.

 

Ez azonban nem jelenti törvényszerűen azt, hogy csak azon adózók élhetnek a gépjárműadó beszámításának lehetőségével, akik azt március, illetve szeptember 15-ig, azaz a törvényben rögzített esedékességi időpontig fizetik meg. Előfordulhat ugyanis, hogy valamely, az adózó hibájára vissza nem vezethető okból a cégautóadó-bevallás benyújtásakor a bevallással érintett hónapokra eső gépjárműadó megfizetésére még nem került sor (például a gépjárműadó- határozat későbbi kiadása miatt az adót még az említett időpontig nem tudta megfizetni). Ebben az esetben tehát nem esik el a gépjárműadó-kötelezettségét jogszerűen (azaz az önkormányzati adóhatóság által előírt esedékességi időpontig) teljesítő adózó a gépjárműadó- beszámítás lehetőségétől. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az érintett hónapokra eső cégautóadóról szóló bevallását ebben az esetben önellenőrzéssel helyesbítheti. A késedelmesen megfizetett gépjárműadó sem utólag, sem a késedelmes befizetést követően esedékes cégautóadóból nem vonható le.

 

7. A cégautóadó kötelezettség összefüggése az Szja törvénnyel

Az egyéni vállalkozó a cégautóadó megfizetésével nem nyer jogosultságot a személygépkocsi valamennyi költségének elszámolására. Kizárólag üzemi célúnak az Szja tv. csak azt a személygépkocsit minősíti, amely a személygépkocsi bérbeadással foglalkozó, illetve a személyszállító egyéni vállalkozó tevékenységének a tárgyát, illetve eszközét képezi, és üzleti nyilvántartásai szerint azt más célra részben sem használja. Ez egyben azt is jelenti, hogy csak erre a személygépkocsira alkalmazható az évi 20 százalékos mértékű (ún. teljes) amortizáció. Minden más esetben átalány-értékcsökkenés alkalmazható az üzembe helyezés évében, míg más költség (üzemanyag, javítás, karbantartás stb.) csak az üzemi célú futásteljesítményre jutó mértékben, illetve annak arányában számolható el. Értékcsökkenési leírás, átalány- értékcsökkenés, vagy az említett egyéb költségek elszámolása esetén a cégautóadót meg kell fizetni. A cégautóadó megfizetésével a személygépkocsi úthasználati díját nem lehet teljes egészében elszámolni költségként: abból csak az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában számított rész vehető figyelembe. Ugyanakkor az úthasználat díjának előbbiek szerinti elszámolása nem jár együtt a cégautóadó fizetési kötelezettséggel, ha egyébként a személygépkocsira vonatkozóan nem történik költségelszámolás.

 

Az egyéni vállalkozó kisvállalkozói kedvezményt új személygépkocsi beszerzésekor azzal a feltétellel érvényesíthet, érvényesíthetett, ha az ezt követő négy adóévben cégautóadót fizet, kivéve ezen belül azt az időszakot, amely a törvényben meghatározott esetekben a kisvállalkozói kedvezmény kétszerese utáni adókötelezettség beálltát követi. Ez a feltétel a cégautóadóra vonatkozóan azt jelenti, hogy amikortól nem valósul meg a cégautóadó előzőek szerinti megfizetése, a személygépkocsi akkortól nem minősül kizárólag üzemi célúnak, és annak az a következménye, hogy a kisvállalkozói kedvezmény kétszeresének a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésének évében hatályos vállalkozói személyi jövedelemadó adókulcsa szerinti százalékát adóként kell megfizetni.

 

A személyszállítással és személygépkocsi bérbeadással foglalkozó egyéni vállalkozónak nem a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése miatt kell cégautóadót fizetnie, hanem a költségek elszámolása miatt. Ha az egyéni vállalkozó tulajdonában levő személygépkocsi az általa alapított egyéni cége (társas vállalkozás) tulajdonába kerül (és ezáltal a kisvállalkozói kedvezmény is „átszáll”a társas vállalkozásra) a kisvállalkozói kedvezményről szóló rendelkezések alapján nem kell a magánszemély egyéni vállalkozói jogállását megszűntnek tekinteni, vagyis emiatt a kisvállalkozói kedvezmény kétszerese utáni adót a magánszemélynek nem kell megfizetnie. A társas vállalkozásnak a magánszemély által egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt a továbbiakban jogfolytonosan a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerint kell kezelnie. A társas vállalkozás a személygépkocsival kapcsolatos minden költséget elszámolhat a számviteli szabályok szerint, továbbá a személygépkocsi nem magánszemély tulajdonosaként köteles cégautóadót is fizetni. Ha azonban a személygépkocsi a magánszemély tulajdonában marad, a kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg kétszerese utáni adót a magánszemélynek – mivel az egyéni vállalkozói jogállása megszűnt– meg kell fizetnie.

 

Forrás: NAV

Minden jog fenntartva – www.adosziget.hu – adosziget@adosziget.hu 

Megosztás

Comments are closed.