Az alábbiakban nézzük meg, hogyan módosul a munka törvénykönyvéről szóló törvény. A változásokat a 193. számú Magyar Közlöny tartalmazza.
A munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.) 51. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. Amivel kiegészül ez a rész az új szabályozás értelmében, hogy a munkáltatónak a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel a munkafeltételeket és a munkaidő-beosztást – a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével – megfelelően módosítania kell.
Az Mt. 60. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
A munkavállaló számára, ha a munkakörében történő foglalkoztatás feltételei az előbbiekben részletezettek szerint nem módosíthatóak, egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani, ha várandóssága megállapításától gyermeke egyéves koráig – munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján – a munkakörében nem foglalkoztatható. A munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.
Az Mt. 120. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
A munkavállalónak, ha
a) megváltozott munkaképességű, (évenként öt munkanap pótszabadság jár.)
A régi szabályozás itt azt írta elő, hogy abban az esetben jár az öt munkanap pótszabadság, ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását állapított meg.
Az Mt. 136. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegét kell meghatározni.
A régi szabályozás Alapbérként legalább a kötelező legkisebb munkabért határozta meg.
Munkaidő-Nyilvántartás könnyedén!
Stabil, gyors, rugalmas, felhasználóbarát!
Az Mt. 138. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőt úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum mértékét elérje.
A régi szabályozás itt is a kötelező legkisebb munkabér mértékét határozta meg.
Az Mt. 153. § (2)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
A Kormány a munkavállalók egyes csoportjaira eltérő összegű kötelező legkisebb munkabért és az új törvény értelmében garantált bérminimumot állapíthat meg. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegének és hatályának megállapításánál figyelembe kell venni különösen a munkakör ellátásához szükséges követelményeket, a nemzeti munkaerőpiac jellemzőit, a nemzetgazdaság helyzetét, az egyes nemzetgazdasági ágazatok és az egyes földrajzi területek munkaerő-piaci sajátosságait. A kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum összegét naptári évenként felül kell vizsgálni.
Az Mt. 294. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
e) munkavállalói képviselő: az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, az új törvény értelmében a 273. § (3)–(4) bekezdése szerinti szakszervezeti tisztségviselő, és a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállaló képviselője.
Az Mt. 294. § (1) bekezdése a következő l) ponttal egészül ki:
E törvény alkalmazásában
l) megváltozott munkaképességű személy: a rehabilitációs hatóság vagy jogelődjei által végzett hatályos minősítés alapján
la) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
lb) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
lc) akinek a munkaképesség-csökkenése 50–100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
ld) rokkantsági ellátásban részesül.
Minden jog fenntartva – www.adosziget.hu – adosziget@adosziget.hu