Ma már nem ritka a munkaerőpiacon a versenytilalmi megállapodás. A munkáltatók ezzel kívánják védeni gazdasági érdekeiket. Ugyanakkor a munkavállaló sem ingyen „mond le” a később kínálkozó lehetőségről, hogy tudását, tapasztalatát máshol kamatoztassa. De mennyi az annyi? Mit ér a versenytilalmi kötelezettségvállalás? Mi a megfelelő ellenérték versenytilalom esetén?
A versenytilalmi megállapodás a munkáltatók részéről gyakran felmerülő igény, hogy védjék gazdasági érdekeiket. De mi az elvárt ellenértéke?
A munkáltatók és a munkavállalók gazdasági érdekei összeütközésének kényes területe a versenytárshoz történő “átigazolás”. Nem véletlen ez, hiszen egy-egy munkatárs fejében ott lehet a céges stratégia, a kemény munkával évek alatt megszerzett üzleti ismeretek és kapcsolatok. Ez mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak értékes. A munkáltató a konkurenciát csökkentené, míg a munkatárs a munkaerőpiaci helyzetét szeretné javítani az értékes tudással. Jogos hát a kérdés: korlátozható-e a munkatársak versenytárshoz vándorlása?
A munkáltatók gyakran élnek azzal a lehetőséggel, hogy versenytilalmi megállapodást kössenek a munkavállalókkal annak elkerülésére, hogy a munkaviszony megszűnése esetén a munkavállaló ne menjen el a konkurenciához dolgozni. A versenytilalom ellenértékét többféle módon határozhatja meg a munkáltató. Van-e arra lehetőség, hogy az ellenértéket a munkáltató az alapbérbe építse be?
