Személyes adataink védelme, avagy saját magunktól még a törvények sem óvnak meg?

0

“A személyes adataink védelme során korántsem az a kérdés, hogy megadunk-e egy e-mail címet, ha feliratkozunk egy hírlevélre.”

GDPR ide vagy oda, ontjuk magunkból a személyes adatokat. Bár a törvényhozók próbálják kordában tartani a dolgot, saját magunktól még a törvények sem tudnak megóvni? Mire figyeljünk jobban a személyes adataink védelme érdekében?

A világ olyan…

Valószínű, hogy nem ez lesz a legnépszerűbb írásom, hiszen nem arról szól, hogy mások mit tesznek velünk, ellenünk és valaki másnak kellene megvédeni bennünket. Ennek ellenére bevállalom, mert az őszinte szembenézés, akár magunkkal is, hosszútávon a javunkat szolgálja. Tudom, mert én magam is néztem már magamba, és abban a pillanatban nem volt az volt a legkényelmesebb, ám később éreztem a jótékony hatását. Nyilván, ha a következő sorok rád nem érvényesek, kérlek, ne vedd magadra! Nem támadásnak szánom, sokkal inkább gondolatébresztőnek.

Ha már csak egy piciny igazságot is érzel benne, ha megmozdul benned valami – persze csak magadban és nem kell nyíltan bevallanod senkinek – akkor életben maradhat a közös remény, hogy egyszer egy jobb világban élhetünk. Hiszen ki ne akarna egy jobb világot magának, a gyerekeinek, a szomszédnak…

Akár hisszük, akár nem, akár szembenézünk vele, akár nem, a világot mi formáljuk olyanná amilyen. Mi együtt, emberek. Nem a kormányok, nem a politikusok, nem a cégek, akikről úgy gondoljuk, hogy kihasználnak bennünket. Félreértés ne essék, nem őket próbálom felmenteni. Tesznek jogellenes, erkölcstelen, támogatásra nem méltó dolgokat. Ám sok esetben azt használják ki, ahogyan mi reagálunk. Úgyis mondhatnám, hogy meglátják és gátlástalanul kihasználják a rést a pajzson.

A személyes adataink védelme a mi felelősségünk is?

De térjünk rá a személyes adatainkra. Nyilván sok egyéb területet is megvizsgálhatnánk olyan nézőpontból, hogy mi magunk hogyan is állunk a kérdéshez, de most kifejezetten az adatainkat nézzük meg. Pontosabban a személyes adataink védelmét, amit időnként oly hangosan próbálnak meg védeni mások. Ám mi magunk is eleget teszünk azért, hogy ne lehessen visszaélni velük?

Nem a hírlevél az igazi mumus

A személyes adataink védelme során korántsem az a kérdés, hogy megadunk-e egy e-mail címet, ha feliratkozunk egy hírlevélre. Azzal ugyanis nincs semmi gond. Információért, remélhetőleg hasznos információért cserébe valójában azt engedjük meg, hogy tájékoztassanak bennünket. Ráadásul még le is lehet iratkozni, ha nem tetszik, ha nem érdekes vagy meggondoltuk magunkat.

A világ az információk áramlásán alapszik, anélkül nem működne. Képzeljük csak el! Még egy család sem tudna hosszútávon működni, ha a családtagok nem cserélnének információt egymással. Hát még egy cég, egy gazdaság vagy maga a világ. Nem a hírlevelek jelentik az igazi mumust.

XL-IDŐ online munkaidő nyilvántartó rendszer
XL IDŐ online munkaidő nyilvántartó rendszer

Nem elég a személyes adataink törvényi védelme?

A jogalkotók próbálják keretek közé szorítani a személyes adatokkal kapcsolatos problémát, nem hiába született meg a GDPR. Ha többet is szeretnél tudni arról, hogy mit is takar ez a négy betű, ajánlom ezt a cikket. De nem az volt az első ilyen jellegű szabályozás. Már előtte is voltak olyan jogi előírások, amelyek a személyes adatainkat voltak hivatottak védeni. A gond ott van, hogy a törvényi védelem, bár lassíthatja az adatokkal való visszaélés cunamiját, nem tudja azt teljesen megállítani. Ha megtudná, akkor ma egyetlen bűncselekmény sem lenne a föld kerekén, hiszen a büntetőjog tiltja azokat. Ettől még nem lesz értéktelen vagy teljesen felesleges a jogi szabályozás, hiszen ki tudja, hogy mi lenne, ha még az sem védene bennünket.

Mondjuk a GDPR vissza is üt, hiszen az egyébként jótékony hatású információ áramlásra is hatással volt, van, és nem a jó irányban. Ha nagyon cinikus lennék, most mondhatnám, hogy amit főztünk, együk is meg. De nem mondom és nem is így gondolom. Ezért is ragadtam billentyűzetet a témában. Mert hiszem, hogy rajtunk is múlik, hogy milyen világban és milyen szabályok közt élünk. Csak ehhez néha őszintén szembe kell nézni a dolgokkal. Akkor is, ha éppen nem kényelmes.

A személyes adataink hozzánk tartoznak

A személyes adatainkat magunknak is védenünk kell. Bár inkább úgy fogalmaznék, hogy tudatosan kell azokat megosztanunk. A közösségi média az emberi kíváncsiságra, tudásvágyra épít. Arra, hogy szeretjük tudni, mi történik körülöttünk, mi történik másokkal. Ám mára már nem telik el nap úgy, hogy nem látnám, amint a közösségi média segítségével szeretnék az emberek megtudni, hogy mi történik velük. Sőt azt is, hogy milyenek is ők maguk. Hiszen mi értelme lenne egyébként az olyan alkalmazásoknak, melyek mondjuk az arcod alapján mondják meg NEKED, hogy milyen munka való hozzád. Ez volt az utolsó, ami miatt már úgy éreztem, hogy tenni kell valamit. Hiszen mióta határozza meg az arcunk, hogy mihez van tehetségünk, mit szeretünk, mi a célunk?

A közösségi médiában található ilyen és ehhez hasonló alkalmazásoknak egyetlen értelme van. Gyűjtik az adatokat. Nekünk csak egy kattintás és pár perc szórakozás, hogy mit is mondanak rólunk, nekik azonban ezek adatok. Ráadásul sok adat, hiszen valószínűleg sokan kattintanak.

A születésnapi köszöntővel is vigyáznunk kell?

Beszéljünk a fotóinkról is. Amiket önként teszünk közzé, töltünk fel. Nincs vele gond, míg tudjuk, hogy miért és kinek tesszük elérhetővé. Hiszen társas lények vagyunk, szeretünk másokról tudni és szeretjük, ha rólunk is tudnak. Ez a zseniális része a közösségi médiának.

Ám mi a helyzet, amikor mondjuk felköszöntünk valakit a születésnapján? Szerintem ez nagyon kedves, hiszen addig is gondolunk a másikra, szívünkbe szeretet költözik. Én magam is szeretek felköszönteni ismerősöket a közösségi médián keresztül. Ennyivel is több öröm költözik a világba. Akkor mi lehet ezzel a gond?

Addig, amíg a születésnapját ünneplő személy ezt lehetővé teszi a közösségi média profiljának beállításával, és egy kedves jókívánságot küldünk neki, semmi gond. Sem jogilag, sem emberileg.

Ám akkor, amikor engedünk a Facebook csábításának, hogy egy korábban feltöltött csoportképpel kívánjunk sok boldogságot, ott már gondot is okozhatunk. Egyrészt azért, mert úgy használjuk fel mások fotóját, hogy nem kaptunk ehhez hozzájárulást tőlük. Nem a Facebooknak kell megengednie, hogy felhasználjuk a képet, hanem azoknak, akik rajta vannak. Gondoljunk csak bele! Biztos mindenki szívesen nézegeti magát egy több éves fotón, ami egyszer így vagy úgy felkerült a közösségi hálóra? Biztos csupa jó élményt jelent ez majd mindenkinek, aki a képen szerepel? Attól nem lesz „erősebb” a jókívánság, hogy megtoldjuk egy olyan fotóval, aminek az újbóli felhasználásához nem járult hozzá mindenki. Arról már nem is beszélve, hogy könnyen elképzelhető, hogy a fotó első közzétételéhez sem járult hozzá mindenki, aki szerepel rajta.

A gyerekek jogaira mindannyiunknak figyelni kell(ene)

A gyerekek jogaira mindannyiunknak figyelni kellene. Hiszen ők valóban nem tudnak még kiállni a jogaikért. Soha ne felejtsük el, hogy a közösségi médiában vagy az interneten közzétett adatok, fotók, információk nem vesznek el. Ráadásul azt sem tudjuk kontrollálni, hogy kihez kerülnek. Azt pedig még inkább nem, hogy ki mit kezd majd velük.

Persze, a törvény védi a személyes adatainkat. De az nem elég. Az otthonunk védelmét sem csak a rendőségre bízzuk, hanem mi magunk is megtesszük, amit tudunk. Például nem hagyjuk tárva-nyitva az ajtót, ha elmegyünk otthonról. Ám a fizikai védelem, a zár nem old meg mindent, ha közben közhírré tesszük a világ számára, hogy 1 hétig a kutya sem lesz otthon, mert lássátok, milyen szép helyen nyaralunk. Az információ ugyanis még fontosabb, mint maga a fizikai védelem. Ezek után miért gondolják a szülők, hogy nem lehet gond, ha a gyermekükről osztanak meg sok-sok képet, vagyis információt a külvilággal? Hiszen azt nem csak a barátok látják majd.

Miért is engedünk hát a csábításnak, hogy olyan személyes adatokat is lássanak mások, melyeket nem feltétlenül kellene?

Legyünk felelős közösségi média „fogyasztók”, és a hátrányokat hátrahagyva használjuk ki a közösségi média előnyeit. Mert úgy is lehet, ha tudatosan tesszük.

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd
– – – – – – – –
A fenti tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó céllal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak. Javasoljuk, hogy mindig vedd figyelembe a cikk megjelenésének időpontját is, mert előfordulhat, hogy a jogszabályok változása miatt a benne lévő információk később már nem aktuálisak.
ÉRTHETŐ JOG – A jogról könnyedén
www.erthetojog.hu
További hírekért, érdekességekért, kiadványokért látogasd meg az erthetojog.hu oldalt.
Hasznos tippekért, tanácsokért kövess bennünket itt is:
Facebook, Instagram, LinkedIn, Pinterest, YouTube
Ha tetszik az ÉRTHETŐ JOG, örömmel vesszük, ha ezt megosztod velünk.

Minden jog fenntartva –www.adosziget.huadosziget@adosziget.hu

Feliratkozom az Adó Sziget szakmai hírlevélre

XL-Bérprogram és TB-elszámolási Rendszer 2022.
Megosztás

About Author

Comments are closed.