A munka törvénykönyvéről szóló törvény módosításának célja, hogy a szülőknek tragédia esetén is biztosítva legyen pótszabadság.
A jelenlegi szabályozás biztosítja annak a lehetőségét, hogy a szülőket, mint munkavállalókat segítse és támogassa olyan esetben, amikor a babavárás a perinatális halál bekövetkezése miatt tragédiába fordul. Az édesapák részére erre a helyzetre a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) öt (ikrek esetén hét) munkanap pótszabadságot biztosít. Az édesanyáknak a várandósság ezen szakaszában lehetőségük van a gyermek születése esetén járó huszonnégy hét szülési szabadságból hat hetet igénybe venni azzal, hogy ezen időszakra csecsemőgondozási díjra tarthatnak igényt. Továbbá jár nekik az anyasági támogatás, és a családi adó-és járulékkedvezmény is igénybe vehető a várandósság 91. napjától a terhesség megszakadásáig. Abban az esetben azonban, amikor a magzat elvesztése a várandósság korábbi szakaszában következik be, tehát korai vagy középidős magzati halál következik be, a szülők számára nem biztosított a pótszabadság igénybevételének a lehetősége.
A korai vagy középidős magzati halál,
azaz a vetélés akkor következik be, ha a 24 hétig vagy annál rövidebb ideig az anya méhében lévő magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adja; vagy ha a magzat kora nem állapítható meg, és a magzat testtömege az 500 grammot vagy a testhossza a 30 cm-t nem éri el. Ide nem értve azon ikerszülés esetét, ahol legalább az egyik magzat élve született. Ebben a korai szakaszban az édesanyák keresőképtelenségük esetén táppénzre tarthatnak igényt, az édesapák arra sem. Ugyanakkor a táppénz nem minden esetben indokolt és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a fizetett szabadság anyagilag is nagyobb támogatást jelent. Az Mt. ugyan lehetővé teszi, hogy a munkáltató keresőképtelenség, vagy különös méltánylást érdemlő személyi, családi ok miatt mentesítse a munkavállalót a munkavégzési kötelezettsége alól. Ugyanakkor a munkavállalók a munkáltatónak alárendelt, sokszor kiszolgáltatott helyzetéből eredően nem biztos, hogy tudnak élni e lehetőségekkel.
Jelen törvényjavaslat célja
A pótszabadság, amely jelen törvényjavaslat célja szerint mindkét szülőnek jár függetlenül a várandósság előrehaladottságától, a már meglévő támogatások mellett igénybe vehetően, segíthet a veszteség feldolgozásában.
A munka törvénykönyvéről szóló törvény 118. § (4) bekezdés helyébe az alábbi rendelkezés lép:
Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
A szabadság akkor is jár, ha
a) a gyermek halva születik vagy meghal,
b) a várandósság során korai vagy középidős magzati halál következik be.
A törvényjavaslat tehát biztosítja az apák számára a már jelenleg is igénybe vehető pótszabadság mellé a várandósság korábbi szakaszában is igénybe vehető pótszabadságot.
A munka törvénykönyvéről szóló törvény 118. §-a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
Az anyának amennyiben várandóssága során korai vagy középidős magzati halál, vagy perinatális halál következik be, öt munkanap, ikergyermekek esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
A rendelkezés megteremti a lehetőségét annak, hogy az édesanya amennyiben a magzata a várandósságának bármely szakaszában meghal, úgy ilyen jogcímen pótszabadságot vegyen igénybe.
A munka törvénykönyvéről szóló törvény 294. § (1) bekezdése a következő m) és n )ponttal egészül ki, melyek a fogalmakat tartalmazzák:
[(1) E törvény alkalmazásában]
m) Perinatális halál:
ma) a halál a méhen belül a terhesség 24. hete után következett be, vagy ha a méhen belül elhalt magzat hossza a 30 cm-t vagy tömege az 500 g-ot eléri,
mb) mikor a halál az újszülött megszületését követő 168 órán belül következik be, függetlenül az újszülött hosszától vagy tömegétől.
n) Korai vagy középidős magzati halál: a 24 hétig vagy annál rövidebb ideig az anya méhében lévő magzat, ha az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adja; vagy ha a magzat kora nem állapítható meg, és a magzat testtömege az 500 grammot vagy a testhossza a 30 cm-t nem éri el. Ide nem értve azon ikerszülés esetét, ahol legalább az egyik magzat élve született.
Forrás: www.parlament.hu (ezt úgy kellene, hogy ezen a következő link legyen: https://www.parlament.hu/irom41/16020/16020.pdf)
Minden jog fenntartva – www.adosziget.hu – adosziget@adosziget.hu
Feliratkozom az Adó Sziget szakmai hírlevélre
