Szabadságra jogosultság szempontjából a felmentési idő kezelése

0

A Munka Törvénykönyve alapján alapszabadság, valamint különböző jogcímeken nevesített pótszabadság jár dolgozónknak, ha a naptári év egészében fennáll a munkaviszonya, és azt munkában is tölti. Ha munkaviszonya nem áll fenn az év egészében, a szabadság arányos részére jogosult. A munkaviszony évközi megszűnésekor a törvény nem a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot biztosít, hanem a munkában töltött időtartamra rendeli el a szabadság kiadását.

Cikkünkben a fő hangsúlyt a felmentési idő kérdéskörére helyezzük, s összefoglaljuk, hogyan vehetjük figyelembe a szabadságok szempontjából.

A törvény felsorolja azokat az időtartamokat, amelyek alatt bár a munkavállalónk nem végez munkát, mégis szabadságra lesz jogosult.

Munkában töltött időnek minősül a szabadság szempontjából:

  • a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,

  • a szabadság,

  • a szülési szabadság,

  • a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapjának,

  • a keresőképtelenség,

  • a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó

tartama.

A  munkavégzés alóli mentesülésnek az alábbiakban felsorolt tartamai, szintén munkában töltött időnek minősülnek:

  • a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint

  • a kötelező orvosi vizsgálat,

  • a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartama,

  • a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két óra, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két óra,

  • hozzátartozója halálakor két munkanap,

  • általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő,

  • önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartama,

  • bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam,

  • a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama, továbbá

  • munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra.

A felmentési idő is egy olyan időszak, amikor a dolgozónk mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A törvény szerint, ha a munkáltató szünteti meg felmondással a munkaviszonyt, legalább a felmondási idő felére kötelező felmenteni a munkavállalót a munkavégzés alól. Ezt nevezzük felmentési időnek. Láthatjuk, hogy a szabadság szempontjából munkában töltött időnek minősülő időtartamok közötti felsorolásban külön nem szerepel a felmentési idő. Ebből pedig az következne, hogy erre az időszakra nem is jár szabadság.

A törvény a munkáltató kötelezettségévé teszi, hogy a felmentési időre mentesítse a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség alól. Ez a mentesítés tehát jogszabályon alapul. A Munka Törvénykönyve a szabadságra jogosító távollétek körébe sorolja azt az esetet is, amikor a munkavállaló munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Munkaviszonyra vonatkozó szabály lehet a jogszabály, a kollektív szerződés és az üzemi megállapodás, valamint az egyeztető bizottság kötelező határozata.

Mivel tehát a jelen esetben jogszabályon alapul a mentesülés (a Munka Törvénykönyvén), a felmentési idő a szabadságra való jogosultság szempontjából munkában töltött időnek minősül.

Ne felejtsük el figyelembe venni a szabadságok megállapítására, kiadására vonatkozó további előírásokat, valamint a szükséges adminisztrációt se feledjük!

Forrás:
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 115. §
Tájékoztató a Kúriának a felmentési időre a szabadságra jogosultság tárgyában született Mfv.II.10.053/2017/4. szám alatt hozott ítéletéről

Minden jog fenntartva – www.adosziget.hu – adosziget@adosziget.hu 

Megosztás