Egy törvényjavaslat módosítaná a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvényt. Az alábbiakban nézzük meg azon változásokat, melyek akkor lépnek életbe, ha elfogadják a törvényjavaslatot.
Jelenlegi szabályozás
(1) Vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezettet, szerződő hatóságnak vállalkozással kötött szerződése esetén pedig a szerződő hatóságot (a továbbiakban együtt: kötelezett) terhelő, kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül negyven eurónak megfelelő, a Magyar Nemzeti Bank – késedelem kezdőnapján érvényes – hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszegre (a továbbiakban: behajtási költségátalány) tarthat igényt.
(2) A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy éves jogvesztő határidőn belül követelheti. A követelés esedékességének időpontja önkéntes teljesítés esetén ennek időpontja, önkéntes teljesítés hiányában a teljesítésre való első felszólítás időpontja.
(3) A kötelezett a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.
(4) A behajtási költségátalány megfizetésére irányuló kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít.
(5) A behajtási költségátalányt kizáró vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
Törvényjavaslat
(1) Vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezettet, szerződő hatóságnak vállalkozással kötött szerződése esetén pedig a szerződő hatóságot (a továbbiakban együtt: kötelezett) terhelő, kereskedelmi ügyletből eredő fizetési kötelezettség teljesítésének késedelme esetén a jogosult a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetéül negyven eurónak megfelelő, a Magyar Nemzeti Bank – késedelem kezd ő napján érvényes – hivatalos deviza – középárfolyama alapján meghatározott forintösszegre (a továbbiakban: behajtási költségátalány) tarthat igényt, kivéve a (6) bekezdés szerinti esetben, valamint akkor, ha a tartozás mértéke kevesebb ötvenezer forintnál és ezt a kötelezett, a késedelme bekövetkezésétől számított első írásbeli felszólítás kézhezvétele után 8 napon belül rendezi.
(2) A behajtási költségátalányt az arra jogosult a késedelem bekövetkezésétől számított egy hónapos jogvesztő határidőn belül követelheti. A követelés esedékességének idő pontja önkéntes teljesítés esetén ennek idő pontja, önkéntes teljesítés hiányában a teljesítésre való első felszólítás időpontja.
(3) A kötelezett a behajtási költségátalány megfizetésére nem köteles, ha az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti.
(4) A behajtási költségátalány megfizetésére irányuló kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít.
(5) A behajtási költségátalányt kizáró vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
(6) Az egészségügyi szolgáltatást nyújtó közintézmények esetében a fizetési határidő a számla vagy az azzal egyenértékű fizetési felhívás adós általi kézhezvételének napját követő 60 naptári nap.
Általános indokolás
2016 márciusában házszabálytól való eltéréssel tárgyalta az Országgyűlés a behajtási költségátalányról szóló törvényjavaslatot. A Kormány részéről egy jogértelmezési probléma állt fenn, amelyet elismert, hogy orvosolni kell. A törvény megalkotására minden bizonnyal azért volt szükség, mert nem pontosan vettük át a 201117 EU irányelvet, tekintettel arra, hogy amíg más országban a behajtási költségátalány hitelezői oldalról történő követelése csak egy lehetőség volt, addig nálunk ez kötelező elemként szerepelt. Tehát az addigi gyakorlatban a 40 euró akkor is járt a hitelezőnek, ha a késedelem alól a fizetésre kötelezett kimentette magát, valamint, ha egy vállalkozásnak nem pontosan fizettek, azaz egy-két napos csúszással, akkor ezt a költségátalányt rá kellett terhelni tartozásként a másik félre. Ez túlzott adminisztrációt jelentett a könyvelésnek, valamint egyértelműen aránytalan is „volt”. A „volt” azért szerepel macskakörömben, mert a mondat első felét szerencsére sikerült megértenie a Kormánynak – az ellenzék többszöri jelzésére –, azonban az aránytalan részt még a mai napig sem, amely sokszor visszaéléseknek a tárházát nyitja meg.
A sorra érkező panaszok alapján jól látszik, hogy a 40 eurós átalány alkalmazásával a fő probléma, hogy sem időhatárhoz, sem összeghatárhoz nincs kötve. Tehát ha a számla lejárt, akkor akár 1 forintos tartozás 1 napos késése esetén is ki kell fizetni a 40 eurót, azaz mai árfolyamon több mint 12 ezer forintot. Ezt az összeget nem is kell semmivel sem indokolni. Akkor is jár, ha az adós később hiánytalanul megfizeti a tartozását, s annak a behajtása nem is jár semmilyen költséggel sem.
Az így kialakult helyzet azt eredményezi, hogy a tartozás megfizetésének biztosítására rendelt átalány összeg aránytalanul nagy a tartozáshoz képest, amely ellentétes a jogintézmény által megteremteni kívánt céllal. Sajnos jelenlegi formájában nem a fizetőképesség hajlandóságát és a pontos fizetést irányozza el ő, hanem büntető jellegű intézkedés. Arról nem is beszélve, hogy a vele rokon intézmény késedelmi kamathoz képest, sokszor egy tartozáson 100-200 %-os „kamat jellegű” terhet jelent, amely így jó erkölcsbe is ütközik, ezt pedig az Irányelv 7. cikke – „Tisztességtelen szerződéses feltételek és gyakorlatok” címen– egyértelműen tiltja. Mindezek alapján látszik, hogy a TIGÁZ Zrt. – amelyről az elmúlt hetekben egyre több olyan hírt lehetett olvasni, hallani, amelyben a fogyasztók a behajtási költségátalány alkalmazási gyakorlatával szemben szólaltak fel – rossz és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytat.
Az 1 éves jogvesztő határidőn belüli követelés szintén aránytalanul magas összeggel járhat a másik félnek, így ennek indokolt a csökkentése. Ráadásul az Irányelv erre nézve sem tartalmaz kötelezést, így ennek limitálása nem csak jogszerű, de szükséges is. A jelen helyzetben az egészségügyi intézmények lejárt tartozásállományát is figyelembe véve, indokolt a gazdálkodásuk megóvása az új 3. § (6) bekezdésének megalkotásával, amely szintén összhangban van az említett Irányelvvel.
Idézet az Irányelv indoklásából:
„A késedelmes fizetéssel kapcsolatosan számos tagállamban különösen aggasztó az egészségügyi szolgáltatások helyzete. Az európai szociális infrastruktúra alapvető részét képező egészségügyi rendszerek gyakran kényszerülnek az egyéni szükségleteknek a rendelkezésre álló finanszírozással való összehangolására, miközben Európa lakosság a elöregedik, az elvárások növekednek és az orvostudomány fejlődik. Valamennyi rendszernek szembesülnie kell azzal a kihívással, hogy az egészségügyi ellátás prioritásait olyan módon határozza meg, amely egyensúlyt teremt az egyes betegek szükségletei és a rendelkezésre álló pénzügyi források között. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell kínálni arra, hogy az egészségügyi ellátást nyújtó közintézmények számára bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítsanak kötelezettségvállalásaik teljesítésében. E célból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek mellett a törvényes fizetési határidőt legfeljebb 60 naptári napra meghosszabbítsák. A tagállamoknak ennek ellenére minden erőfeszítést meg kell tenniük, hogy az egészségügyi ágazatban a tartozások a törvényes fizetési határidőn belül kerüljenek kifizetésre.”
A fent említett okok alapján a törvény módosítása szükséges, hiszen jelen formájában eredeti céljától eltérően, visszaélésszerűen is használható, károsítja a gazdaságot, így különösen a jogszabállyal pont védeni kívánt kis- és középvállalkozásokat, vagy éppen az ennél is kisebb egyéni vállalkozókat is.
Részletes indokolás
Célszerű a „szankció mértékét” az arányosság betartása érdekében időhatárhoz, valamint összeghatárhoz kötni. Mindezek alapján abban az esetben, ha a tartozás mértéke kevesebb ötvenezer forintnál és ezt a kötelezett, a késedelme bekövetkezésétől számított első írásbeli felszólítás kézhezvétele után 8 napon belül rendezi, akkor vele szemben nem lehet kivetni a 40 eurós behajtási költségátalányt. Szintén az előbb említett célból az 1 éves jogvesztő határidőt indokolt 1 hónaposra csökkenteni. A törvényes fizetési határidő meghosszabbítását — 60 naptári napra — teszi lehetővé az egészségügyi ellátást nyújtó közintézmények tekintetében.
Forrás: www.parlament.hu, A behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvény
Minden jog fenntartva – www.adosziget.hu – adosziget@adosziget.hu
Feliratkozom az Adó Sziget szakmai hírlevélre
